Az a kijelentés hogy autót kellett vennem az előző bejegyzés elején, egy elég érdekes témakört vet fel. Sok a kérdés ilyenkor, egy autókért rajongó ember életében szerintem nem az van hogy autók "kell" venni, hanem az hogy találtál egy elfogadható indokot arra, hogy megint autót lehet venni.

Első kérdés talán, miért "Kell". Pár gondolatban, hogy én milyen ürügyet találtam rá, ami akár racionális elfogadható érv is lehetne. Hat évvel korábban megállapítottam a régen trágyadombnak gondolt, elavult S100-as Skoda-ról, ez valójában egy menő verda és mennyire kikopott. Fiatalként el sem tudtam képzelni hogy ez valaha elő fog fordulni, nemhogy az én vágyamat is képezze egy ilyen. Ekkor megérett a gondolat bennem (és persze lehetőségem is volt rá) hogy "öreg autó" projektbe kezdjek, olyanba amit magam felújítok és néhány év múlva menő kis öreg járgány lesz. Ekkoriban C-Kadett volt talán a legfőbb kiszemelt, de egy évre rá úgy alakult hogy barátom akkor 29 éves Golf GTD-je, az ő Szottyadt Golfja lesz a projekt alanya.

Előző évét az út mellett várva töltötte, a következő kettőt pedig darabokban. De két év és megszámlálhatatlanul sok munkaóra után újra kigurult a közforgalomba, ahol a mai nap megállja a helyét. Persze már-már kicsit idegen a formája a mostaniak közt, és az elmúlt tíz év nem segített a típus megítélésén. Kb olyan lehetett mint évekkel korábban a fent már említett S100. Egyszer majd talán valaki hasonlóan észbe kap miatta mint én a kék Skoda láttán. Egy szó mint száz: felújítottam, lefestettem azóta is szeretem. Mellette mindig volt egy fiatalabb kombi ami a mindennapi életben szolgált, illetve a hosszú utazásokat is kényelmesen, gyorsan lehetett vele letudni. Ezzel járt feleségem dolgozni, én pedig abban a szerencsés vagy éppen szerencsétlen helyzetben voltam hogy gyalog 8 perce volt a munkahelyem. A helyzet ideális volt, hétköznap gyalog eljárkáltam mikor kellett alkalmanként ott volt a Stilo, és mikor kedvem volt mentem a Golffal.

A változás 2017-ben jött el, mikor a munkahelyem telephelye megváltozott. Már kívül van a gyalog egy órás távon, és a tömegközlekedés szempontjából is rossz helyzetben van. Semmi baj, szerencsére két autónk van, a golf teljesen alkalmas a mindennapi közlekedésre, legalábbis az állapota alapján. Így is lett! Csakhogy a panellakáshoz nincs elkerített parkoló ahol lakunk, nincs garázs sem, ellenben itt van az egyetem, két iskola, egy étterem és egy templom. A ház előtti kis kerek udvar gyakorlatilag mindig tele van és nagyon nagy a forgalom is, ami sajnos látható és a szívemnek nagyon fájdalmas nyomokat kezdett hagyni az addig hibátlan fényezésen.

Mindemellett, mostanában egy nem túl kellemes törésteszt eredmény látott napvilágot a kettes golf szereplésével. Félelem lett úrrá rajtam, hogy nem lenne jó egy 30km/h sebességgel bekövetkezett koccanásban komolyabban megsérülni. Nem attól félek hogy én csinálok valamit, persze ez is benne van, hanem attól engem találnak meg. Hozzá tartozik a közlekedéshez; itt jegyezném meg: kicsit várom hogy gépek vezessenek, mert ők nem sminkelnek vezetés közben. De ez még messze van.

Megfogalmazódott tehát, hogy nem lenne rossz egy valami olcsóbb biztonságosabb autó a mindennapokra. Talán eddig még ésszerű és indokolt a dolog. Mi lenne egy átlagos ember következő lépése? Véleményem szerint venne egy kis benzines rohangálósat, magyar valóságban talán Suzuki, Opel, Toyota sorolhatnám még azokat a kocsikat, amiket nem drága fent tartani és nem esznek sokat. De én autóbuzi vagyok, ezért itt már nem működnek a racionális érvek, nekem valami olyan kell, ami még nem volt és rajta van a listán, hogy egyszer kell.

Miért VOLVO?

A prémium autó ott van, vagy volt a listán, és a Volvo mint autómárka mindig is a "szeretem őket" kategóriába tartozott. Mint "petrolhead" legalább az egyszer az életben kell hogy legyen saját, négynél több hengeres, közlekedésre alkalmas járművem; mit ad isten a Svéd márka remekel ebben a témakörben is. Ráadásul maga a márka is szerepel azon a bizonyos listán. A V70-es típus már több korábbi autóvásárlásnál kitűzött cél volt, de valami mindig közbejött: először csak a legolcsóbbak közül lehetett volna választani, és megtekintés után be kellett látni hogy nem fér bele hogy lerúgott állapotút vegyek. A következő autóvásárlásnál évekkel később már az első generáció tetejéből is belefért volna, viszont ekkor már elhaladt a felette az idő és kacsingattam a második széria felé, aminek az áráért lényegesen fiatalabb Fiatot sikerült venni, gyönyörű állapotban.

Mikor a következő autócsere előkerült ismét adta magát, hogy majd most megvesszük életünk Volvoját. Kerestem is nagy lendülettel, végre belefér a V70 II a keretbe, válogatni is lehet. Néztem itthon, külföldön kérdezgettem hozzáértőket hogy milyet hogyan. Ám az autócsere elmaradt így ez a pont sem lett kipipálva. Eltelt közben egy év autókeresés nélkül tervben sem volt a téma, mire kollégámnál merült fel hogy lecserélné a gyönyörű szép állapotú Passat kombiját. Ő az az ember akitől érdemes kocsit venni, szereti és rendben tartja őket, vigyáz rájuk és megelőző karbantartást végez. Mondanom sem kell ez a fehér Volkswagen már a mi családunkat bővíti.

Az autócsere megvolt, viszont autókeresés reménykedés hogy mégsem vettem olyan szart és az ilyenkor szokásos izgalmak nem. Ebbe a hangulatba határoztuk el kedvesemmel, hogy vegyünk nekem egy autót és a golfi ne koptassuk tovább a mindennapokkal. Persze hamar Volvo keresés lett belőle, és minden elszántság ellenére most sem jött össze.

Az év elején adódott a helyzet hogy kocsit kellett vennem, ha érdekes hogy miért egy következő cikkben részletezem. Egy autóbuzi kevés racionális döntést hoz mikor autóvásárlásról van szó, nálam ez így nézett ki akkor: "Kell egy minimum 5 hengeres diesel, rövid utakra, melóba járni"

Úgy gondolom, hogy a 95 és 2000-2005 közti mondjuk 10 év volt az autógyártás aranykora. Ekkor még nem szorongatta őket az euro norma, és ebben az időben tényleg akartak is tudtak is megbízható, jó autókat gyártani. A japánok még nem kezdtek kaszabolásba a rajzasztalon, amiből mostanában születnek a "szebbnél szebb" Hondák és Toyoták. Az olaszok még akartak szép autókat csinálni és mertek újítani, gondoljunk csak a gyönyörű 166-os Alfára akár a 159-esre ami szerintem máig a legszebb Alfa, és a nem túl szép de nagyon csúnya és praktikus egyedi családi autó, a formatervezési ikon... Igen a Multipla, jó hát elismerem hogy megosztó forma, de szerintem aranyos autó, meglepően jól használható.

Erőforrások terén hasonló Kánaán volt ez időszak, ekkoriban lehetett venni hat hengeres golfot, öt hengeres fiatokat, alfákat, lanciákat. Már a dieselekből sem csak egy modell volt elérhető a választékban, és általánosságban elmondható hogy ezek a motorok megbízható strapabíró szerkezetek a mai napig. Persze mindenhol lehet találni bakit, csak arányaiban jobbnak látom a helyzetet a mostaninál amikor 1.0 ecoboost motorokat kétszázhuszonötezer kilométeres futásra terveznek mielőtt kukában végzik.

Ebből a korból gondoltam választani egy sokhengeres diesel igás lovat. Dieselt, mert eddig minden kocsim diesel, szeretem őket és talán valamennyit konyítok is hozzájuk. A magas futásteljesítmény nem riaszt el, ami ebben a korban van minden sokat futott a benzines is. Számba vettem hát hogy mik az elvárások: Diesel, négynél több henger, lehetőleg kombi, klíma legyen és nyolcszázba férjen bele. Ezek már nem túl tág keretek és inkább a prémium márkák teljesítik a kritériumokat.

Első ötletem az Audi V6 TDI, ami egy nem jó hírben álló motor, megtalálható Passatban, A4, A6 és A8 Audiban valamint az első Superb-ben. A V6 TDI szerepel a legrosszabb motorokból álló listán a kopásra hajlamos vezérmű tengelyeivel, a szivárgásra hajlamos tömítéseivel és a VP44-es adagolójával. Én az erőforrás legnagyobb problémáját a melegedésben látom. A V-alakban álló hengersorok közé tették az adagolót és a turbó, majd a fejük fölé egy zajszigetelő burkolat került. Ha sikerülne egy nem rossz darabot vásárolni, sűrű olajcserével, a burkolat eltávolításával, a porlasztók nagyobbra cserélésével és normális minőségű üzemanyag tankolásával sokáig életben tartható járművek lehetnének. A VP44-es Bosch adagoló már magasnyomású rendszer teljes mértékben elektronika által szabályozva, elvben nagyon jó találmány, de érzékeny az üzemanyagra. Ilyen adagoló van a TDDI Fordokban, az Opel 2.0 DTI/DT motorjaiban, a BMW 136 lovas 20D-ben hol több hol kevesebb hibával. Én ezzel a motorral a bő választék ellenére sem találtam nekem megfelelő autót.

Második elképzelés a Fiat/Alfa féle 2.4 literes öt hengeres diesel. Elég nagy tapasztalatom van a JTD motorokkal, kedvelem is, talán az egyik legjobb a modern dieselek közül. Az 1.9 JTD az első közös nyomócsöves, közvetlen befecskendezéses diesel amit sorozatban gyártottak. Persze azóta rengeteg fejlesztésen ment keresztül, és át is keresztelték Multijet-re majd JTDm-re, ezért különböző teljesítménnyel és szelepszámmal megtaláljuk ezt a motor Fiat Mareaban, Lancia Lybrában, 156-ös 159-es és 166-os Alfában. Korábban már volt olasz autóm és szeretem is őket, de éreztem nekem most valami más kell.

Kósza gondolatként felmerült az Opel Omega is mint alternatíva, hisz létezik belőle sorhat diesel, ráadásul BMW motor. Persze nem a legjobb hírben áll ez a 2.5 tds motor sem, a hengerfejességre való hajlama miatt, ráadásul még kamrás erőforrás. Ez azt jelenti hogy az égési folyamat nem közvetlenül az égéstérben indul el, hanem a hengerfejben kialakított kamrában. A kamra általában nem alumíniumból készül, mint a hengerfej többi része ebből adódik hogy ez az érzékeny pontja. A hatásfoka rosszabb az ilyen motoroknak mint közvetlen befecskendezésesnek, és amúgy is elavult technika ez. Gondolom mindenki hallott már 1.6 diesel Volkswagent vagy 1.7 diesel fiat Uno-t Tipo-t, na azokben is ilyen elvű diesel van. Az Omega következő problémás pontja a rozsdásodásra való hajlam, ebben a korban már vagy lakatolni kellett az alját és sárvédő íveit vagy nincs nekik. Az utolsó szeg a képzeletbeli koporsóba hogy nem is igazán tetszik.

Miért ne legyen akkor már a helyén ez a szív egy BMW-ben? Az E30, E34, E36, E38 és E39 típusokat gyártották ilyen sorhattal. E30-at már nagyon nehéz jót találni és a roncs közeli darabok kerülnek négyszázezer forintba. Az E34 most ért youngtimer korba, jó formájú szép kocsi, de nekem a belseje már kicsit öreg autós. E36-os hármas, sláger volt pár éve itthon tetszik is a típus de nem találtam a keretbe beleférőt ami legalább képeken ne lett volna rozsdás. E38-as 7-es sorozat, meglepődve tapasztaltam hogy ezeknek az árai is elindultak felfelé. Maradt az E39, szép is klasszikus BMW formája van az ára is rendben van talán most lehet a legolcsóbban ilyen autót venni. Ebbe a típusba már szerelték a 30D-t ami háromliteres common rail motor, pont a minap láttam a Totalcaron 1.2milliót futottat. Szemezgettem velük, de beláttam hogy nem fér bele a keretbe, vagy ha mégis lenne amit meg tudnék venni, arra utólag sokat kellene költeni. Ráadásul a BMW-ről kialakult képpel is nehezen tudnék azonosulni, hiszen én szoktam indexelni.

Mercedesekbe is bőven lehet találni szívó és turbó dieseleket, az OM606 és testvérei legendás motorok öt és hat hengerrel. Jól tuningolható erős motorok, nem egy videót lehet látni a népszerű videómegosztón hogy milyen szörnyeteget építenek belőlük. Nekem viszont nem ez volt a cél és a Merci amúgy sem kedvenc márkám. Bármikor korábban gondoltam rá mindig inkább a kortárs BMW-t választottam volna.

A legjobb megoldásnak a soror 5 hengeres 2.5 literes Audi motor látszott. Régi vágású VE adagolós TDI, erről is ódákat zeng a világháló. Ezeket tették a T4-es transzporterekbe, amik még millió km után is hálásan szolgálnak. Szerelték az Audi 100/A6 sorozatába és ez tűnt elérhető célnak. A kasztnit már galvanizálták, az alkatrészek nagy része a Volkswagen konszern többi típusában is megtalálható, így bőségesen van hozzá olcsó jó minőségű utángyártott alkatrész. Csakhogy a kínálat elég szerény ebből a típusból, és ami jó azt csillagászati áron adják. Szerencsémre ezeket a motorokat építette autóiba a svéd autógyártó is, a Volvo. A márka mindig is nagyon közel állt a szívemhez, ráadásképp mindig is tetszettek nagy "hajóik". Tudtommal a 850-es, S80 és S70 első szériájába (utóbbi később az S60 nevet kapta) valamint a V70 első két generációjában doboghat ilyen szív. Nekem a 2000 től gyártott úgynevezett V70 II nyerte el el a tetszésemet, az első két évből még lehet találni 140 lovas TDI motoros példányokat.

Így a terv megvolt, már csak meg kellett találni azt a példány ami rám vár. Mindenkinek tudom javasolni hogy használtautó vásárlás előtt, miután megtalálta a neki szimpatikus típus vagy típusokat, lépjen be a facebookon a hozzá tartozó adok veszek és tulajdonosi csoportokba. Új formája ez az információ szerzésnek, de véleményem hasznos és gyors lehetőség ráadásul meg nem hirdetett autókat is lehet találni. Itt a meg lehet nézni, milyen a bontott alkatrész ellátás, milyen problémái vannak a tulajdonosoknak a meglévő autóikkal, kérdezni lehet a típusra jellemző hibákról vagy tulajdonságokról. Hasonlóan hasznos lehet külföldi fórumok és FB csoportok olvasása. Én is így tettem, és szomorúan tapasztaltam hogy a motorhoz ugyan könnyű alkatrészeket találni, de a Volvo többi része már problémásabb. Kis gyártó a Volvo emiatt kevés az utángyártott alkatrész például a futóműhöz, a gyári alkatrész rendelkezésre áll, sajnos drágán de jó minőségben. Ez nem tántoríthat el, gondoltam összeírtam a tapasztalatok alapján hogy mire kell figyelni, miket kell megnézni a kocsin, és naponta többször csekkoltam a HaHu-t és Mobile-t. Azt reálisan el kell mondanom hogy amit kerestem az egy nagyon szűk része a piacnak, alig néhány eladó autóval. Teltek a napok aztán a hetek, ahogy haladt előre az idő egyre többször lazítottam a keresési feltételeken, az összetett keresőben már bele fért a D5-ös motor is. Néha találtam Audit de ott mire telefonáltam érte, jellemzően már el volt adva az autó.

Kitartóan kerestem a leendő Volvomat, bennem is él a kialakult kép a Volvo sofőrről, aki nyugodt, nem rúgja neki, elengedi a gyalogost. Egy Volvoval nem áll meg az ember a négysávos út külső sávjában elakadásjelzővel, nem villogja le a belső sávban az előtte tutymorgó Suzukit, vagy ha mégis, akkor biztos siet, fontos dolga van. Szeretném magamról azt képzelni hogy én is ilyen jófej Volvo sofőr vagyok. Talán ezért is volt mindig szimpatikus a márka. Ebben a hangulatban köszöntött rám a január 16-a, a reggeli kávé mellett, még munka előtt a szokásos napi hahu csekkolás. Hohó feletettek egy ezüst kombit, nem pont az a típus amit kerestem és a km is négyszáz felett van bennem viszont nagyon olcsó és a közelben van. Ez a nap már erős izgalommal telt de nem telefonáltam egyből, nem akartam elkapkodni, nehogy izgalmamban valami elhamarkodott lépést tegyek. Következő nap ledöntött lábamról az influenza, így ágyban fekve volt időm gondolkodni. Arra jutottam hogy felhívom az eladót, abból már sok minden kiderülhet. Jó indulatú volt, mindent elmondott amit tudni érdemes talán többet is, megbeszéltünk egy időpontot, megnézést megér.

Elindultunk hát barátommal megnézni a kis baranyai településre egy 98-as 525TDS-t. Az autó is és az ára is őszinte, semmi hibaüzenet, semmi nem működő extra nem volt. A hibái ellenére nagyon jó kis kocsi, és a legfontosabb pozitívum hogy szerető gondos gazdája volt. Végig BMW szervizben volt javíttatva, ezekről a számlákat is megtartotta, miután betelt a szervizkönyv A4-es papíron tovább lett vezetve. Ja és az ára: magyar papírral, két garnitúra kerékkel, egy tartalék turboval és a hátsó futóműhöz csere alkatrészekkel (vadi új német utángyártott, lengőkarok és szilentek) 450.000ft. Elhoztuk. Tudom egy olcsón vett, jól felszerelt, sokat futott, öreg prémium nagy buktatókat hordhat magában, be fogok számolni róla hogy milyen az élet a Volvónak vett BMW-vel.

Összefoglalva a gondolataim használtautó vásárlásnál nyitott szemmel kell járni és nem kell egy bizonyos típusra fókuszálni. Nagyon jó vétel lehet egy rossznak mondott típus is, és nagyon rossz dolgokba bele lehet futni egy közkedvelt elismert típussal is. Minden vásárlásnál nagyon fontos hogy tisztában legyünk vele mit szeretnénk venni, és képben legyünk a típussal vagy vigyünk magunkkal olyat aki ért hozzá. DE az 5 évnél idősebb kocsik esetében a típusnál, futásnál és talán mindennél fontosabb hogy kitől vesszük.