Az a kijelentés hogy autót kellett vennem az előző bejegyzés elején, egy elég érdekes témakört vet fel. Sok a kérdés ilyenkor, egy autókért rajongó ember életében szerintem nem az van hogy autók "kell" venni, hanem az hogy találtál egy elfogadható indokot arra, hogy megint autót lehet venni.

Első kérdés talán, miért "Kell". Pár gondolatban, hogy én milyen ürügyet találtam rá, ami akár racionális elfogadható érv is lehetne. Hat évvel korábban megállapítottam a régen trágyadombnak gondolt, elavult S100-as Skoda-ról, ez valójában egy menő verda és mennyire kikopott. Fiatalként el sem tudtam képzelni hogy ez valaha elő fog fordulni, nemhogy az én vágyamat is képezze egy ilyen. Ekkor megérett a gondolat bennem (és persze lehetőségem is volt rá) hogy "öreg autó" projektbe kezdjek, olyanba amit magam felújítok és néhány év múlva menő kis öreg járgány lesz. Ekkoriban C-Kadett volt talán a legfőbb kiszemelt, de egy évre rá úgy alakult hogy barátom akkor 29 éves Golf GTD-je, az ő Szottyadt Golfja lesz a projekt alanya.

Előző évét az út mellett várva töltötte, a következő kettőt pedig darabokban. De két év és megszámlálhatatlanul sok munkaóra után újra kigurult a közforgalomba, ahol a mai nap megállja a helyét. Persze már-már kicsit idegen a formája a mostaniak közt, és az elmúlt tíz év nem segített a típus megítélésén. Kb olyan lehetett mint évekkel korábban a fent már említett S100. Egyszer majd talán valaki hasonlóan észbe kap miatta mint én a kék Skoda láttán. Egy szó mint száz: felújítottam, lefestettem azóta is szeretem. Mellette mindig volt egy fiatalabb kombi ami a mindennapi életben szolgált, illetve a hosszú utazásokat is kényelmesen, gyorsan lehetett vele letudni. Ezzel járt feleségem dolgozni, én pedig abban a szerencsés vagy éppen szerencsétlen helyzetben voltam hogy gyalog 8 perce volt a munkahelyem. A helyzet ideális volt, hétköznap gyalog eljárkáltam mikor kellett alkalmanként ott volt a Stilo, és mikor kedvem volt mentem a Golffal.

A változás 2017-ben jött el, mikor a munkahelyem telephelye megváltozott. Már kívül van a gyalog egy órás távon, és a tömegközlekedés szempontjából is rossz helyzetben van. Semmi baj, szerencsére két autónk van, a golf teljesen alkalmas a mindennapi közlekedésre, legalábbis az állapota alapján. Így is lett! Csakhogy a panellakáshoz nincs elkerített parkoló ahol lakunk, nincs garázs sem, ellenben itt van az egyetem, két iskola, egy étterem és egy templom. A ház előtti kis kerek udvar gyakorlatilag mindig tele van és nagyon nagy a forgalom is, ami sajnos látható és a szívemnek nagyon fájdalmas nyomokat kezdett hagyni az addig hibátlan fényezésen.

Mindemellett, mostanában egy nem túl kellemes törésteszt eredmény látott napvilágot a kettes golf szereplésével. Félelem lett úrrá rajtam, hogy nem lenne jó egy 30km/h sebességgel bekövetkezett koccanásban komolyabban megsérülni. Nem attól félek hogy én csinálok valamit, persze ez is benne van, hanem attól engem találnak meg. Hozzá tartozik a közlekedéshez; itt jegyezném meg: kicsit várom hogy gépek vezessenek, mert ők nem sminkelnek vezetés közben. De ez még messze van.

Megfogalmazódott tehát, hogy nem lenne rossz egy valami olcsóbb biztonságosabb autó a mindennapokra. Talán eddig még ésszerű és indokolt a dolog. Mi lenne egy átlagos ember következő lépése? Véleményem szerint venne egy kis benzines rohangálósat, magyar valóságban talán Suzuki, Opel, Toyota sorolhatnám még azokat a kocsikat, amiket nem drága fent tartani és nem esznek sokat. De én autóbuzi vagyok, ezért itt már nem működnek a racionális érvek, nekem valami olyan kell, ami még nem volt és rajta van a listán, hogy egyszer kell.

Miért VOLVO?

A prémium autó ott van, vagy volt a listán, és a Volvo mint autómárka mindig is a "szeretem őket" kategóriába tartozott. Mint "petrolhead" legalább az egyszer az életben kell hogy legyen saját, négynél több hengeres, közlekedésre alkalmas járművem; mit ad isten a Svéd márka remekel ebben a témakörben is. Ráadásul maga a márka is szerepel azon a bizonyos listán. A V70-es típus már több korábbi autóvásárlásnál kitűzött cél volt, de valami mindig közbejött: először csak a legolcsóbbak közül lehetett volna választani, és megtekintés után be kellett látni hogy nem fér bele hogy lerúgott állapotút vegyek. A következő autóvásárlásnál évekkel később már az első generáció tetejéből is belefért volna, viszont ekkor már elhaladt a felette az idő és kacsingattam a második széria felé, aminek az áráért lényegesen fiatalabb Fiatot sikerült venni, gyönyörű állapotban.

Mikor a következő autócsere előkerült ismét adta magát, hogy majd most megvesszük életünk Volvoját. Kerestem is nagy lendülettel, végre belefér a V70 II a keretbe, válogatni is lehet. Néztem itthon, külföldön kérdezgettem hozzáértőket hogy milyet hogyan. Ám az autócsere elmaradt így ez a pont sem lett kipipálva. Eltelt közben egy év autókeresés nélkül tervben sem volt a téma, mire kollégámnál merült fel hogy lecserélné a gyönyörű szép állapotú Passat kombiját. Ő az az ember akitől érdemes kocsit venni, szereti és rendben tartja őket, vigyáz rájuk és megelőző karbantartást végez. Mondanom sem kell ez a fehér Volkswagen már a mi családunkat bővíti.

Az autócsere megvolt, viszont autókeresés reménykedés hogy mégsem vettem olyan szart és az ilyenkor szokásos izgalmak nem. Ebbe a hangulatba határoztuk el kedvesemmel, hogy vegyünk nekem egy autót és a golfi ne koptassuk tovább a mindennapokkal. Persze hamar Volvo keresés lett belőle, és minden elszántság ellenére most sem jött össze.